Történetünk régről szól. Zalai gyerekek voltunk mindketten, igaz, nem tudtunk egymásról, mégis, a közös gyökér, bármerre is megy az ember, meghatározó. Találkozásunkra már Baranya megyében került sor, miután egyikünk Somogyból, másikunk Vas megyéből Pécs városába költözött és munkát vállalt a helyi családsegítő szolgálatnál.
Itt egy teamben dolgoztunk tartósan munka nélkül élők segítésén, adósságkezelésben, pályaorientációs és családsegítés témakörben. Néhány év közös munka során, mindketten az idősgondozás, házisegítségnyújtás felé vettük az irányt, ahol szakmai, illetve intézményvezetői feladatokat láttunk el, de külön munkahelyen. Nem csak a szakterületünk volt közös, hanem az is, hogy mindkettőnk lecserélte volna a papírmunkát és az irányítást arra, amit legjobban szeretünk, a közvetlen segítő beszélgetésekre.
A vezetői szerep azonban nem volt felesleges. Más szemszögből láthattuk meg, hogyan lehetne hatékonyabban segíteni, miért nem működik sok esetben a szociális munka úgy, ahogy azt az egyetemen elképzeltük. Ezekből a munkakörökből mindketten költözés, családalapítás miatt léptünk tovább… Jelenleg Pest és Jász-Nagykun-Szolnok megye az a hely, ahol igyekszünk megőrizni, fejleszteni magunkat és szárnyakra lelni. A gyermeknevelés és családi szerepeink mellett elkezdtük a közös tervek összehangolását, kidolgozását.
Szeretnénk a saját elképzeléseink mentén segítő munkát végezni, olyan formában, ami nem akar több lenni a szociális munkánál, de túlmutat a kötelező kapcsolattartáson és a segítő szakma gazdag eszköztárával fordul a családok felé. A legnagyobb nehézséget nem a projektek kidolgozása, hanem a névválasztás jelentette, mert szerettük volna, ha kifejezi mindazt, ami bennünk van, amit adni akarunk, értékeket közvetít és esetleg még rá is kattintasz, mert az egész akkor ér valamit, ha szebbé tehetjük a világot!
Az év elején egy barátnőm arról mesélt, hogy milyen jó lenne, ha nem csak azt mondanák el neki, amikor segítséget kér, hogy mit ne csináljon, mit csinál rosszul, mitől nem fejlődik a gyermek… persze, válaszoltam, a segítség az lenne, ha elmondanák, hogyan igen. – Ettől kezdve nem volt kérdés, akkor tudjuk a jövőt a kezedbe adni, ha meggyógyítjuk a múltat, és azt keressük, hogyan lehet jobban, szeretettel fordulni Önmagunk és mások felé. Megtisztelő, hogy együttműködhetünk veled közös álmunk megvalósításában és fényt hozhatunk az életedbe.
